Haragudni valóban rossz dolog?

A harag rossz tanácsadó- szokták mondani.

Az egyik olyan leggyakoribb érzések közé tartozik, amitől általában az is félni szokott, aki érzi, és az is, aki más miatt "szenvedi" el különböző érzelmi kitörésként. A lényeg, hogy nem szeretnek kapcsolódni ezzel az érzéssel, pedig fontos dologra hívja fel a figyelmet, és ha tovább olvasol, rájössz, hogy haragudni valójában nem is olyan rossz dolog, sőt! Lehet ezt jóra is fordítani.

Tegyük kicsit világossá, hogy mi is a harag valójában.

Definiálva, egy olyan érzelmi reakció, ami általában akkor jelentkezik, amikor valaki átlépett egy bizonyos határt. Ezek lehetnek sértő cselekedetek/mondatok, rágalmazás, kritizálás, átverés következtében, de társulhat a csalódottsággal is. Ezt úgy képzeld el, mint egy riasztó berendezést egy házban, ami megszólal ha épp betört oda valaki. A riasztó a te biztonságodat szolgálja lelki- testi és mentális szinten is.

Tegyük kicsit világossá, hogy mi is a harag valójában.

Definiálva, egy olyan érzelmi reakció, ami általában akkor jelentkezik, amikor valaki átlépett egy bizonyos határt. Ezek lehetnek sértő cselekedetek/mondatok, rágalmazás, kritizálás, átverés következtében, de társulhat a csalódottsággal is. Ezt úgy képzeld el, mint egy riasztó berendezést egy házban, ami megszólal ha épp betört oda valaki. A riasztó a te biztonságodat szolgálja lelki- testi és mentális szinten is.

Ez az érzés akkor jel(entkezik), amikor valójában fontos önismereti dolgod van.

Dolgod van a határaiddal, a megfelelni vágyásoddal, a kommunikációddal, és az önérvényesítés, önmegvalósításoddal, és nem utolsó sorban azzal is, hogy mennyire szereted és tiszteled saját magad.

Az érzés nem rossz, és egyik érzelem sem volt az soha. Kellemetlen már annál inkább, ugyanis a harag pont a fentebb említett dolgokra hívja fel a figyelmet, aminek inkább a tudata okoz fájdalmat, de leginkább azért mert már : ideje végre komolyan venni önmagadat.

A probléma ott kezdődik, hogy az érzéseket valaki a külvilág felé hogyan közvetíti. Ugyanis nem mindegy, hogy ha valaki haragszik, időt kér míg letisztázódnak benne a dolgok, fejjel rohan a falnak, vagy épp a tányért vágja a másikhoz. A harag kezeletlensége az, ami nem megfelelő és tud ijesztő lenni. De magával az érzéssel nincs baj, ugyanis az egyik legnagyobb tanító tud lenni az önismeretben: Itt a határ!

Ha úgy tekintesz erre az emócióra amikor megjelenik, mint egy jó barátra aki épp szól neked hogy mi történt/történik, sokkal bátrabban mersz szembenézni az érzéseiddel és önmagaddal.

Aki soha nem haragszik, az gyanús!

Gyanús, mert olyannyira megtanulta elfojtani vagy elnyomni az érzéseit másoknak megfelelni vágyásból, hogy saját szerethetőségét azzal asszociálta, hogy csak ezúton lesz elfogadható és fontos ha a saját érzéseit háttérbe sorolja. Találkoztam már olyan erős elnyomással/elfojtással, hogy valaki valóban nem volt képes érezni évek óta, ugyanis a beletörődés mintha adott volna erre az érzésre, vagyis önmaga jelzőrendszerére egy fajta befásultságot: Legalább a másiknak jó, az a fontos nézőpont miatt.

Haragudni jó!

Mindig neked jelez!

Ne a másik személy ellen használd, hanem MAGADÉRT!. Ha ügyes vagy, segít felállítani énhatárokat, visszajelzést ad önmagad elveiről, erkölcseidről, hitrendszereiről, és arról, hogyan közeledj önmagadhoz, és másoktól is hogyan várod el. Így tudod a legjobb célra mindenki számára befektetni ezt az érzést, ha ilymódon figyelsz rá.

Gyakori felesleges stresszforrások a várandósság alatt

Számos esetben igényel felesleges plusz konzultációt a várandóssági csomag, ami kizárólag az édesanya megnyugtatására szolgál a szülési körülményeivel és a kórházi szokásokkal, orvosokkal kapcsolatban.

Hogy mi miatt válhat felesleges stresszforrásá ezeket a csoportokat olvasni?

Összehalászott információk a nem hiteles kismama csoportokból (egészségügyi dolgokkal kapcsolatban is pl. x hétben vagyok, ez normális-e "..) illetve kórházi csoportokból (amit szintén valaki, tehát nem szakember) működtet, telis tele rémhírekkel. Ezek olvasása ambivalens érzéseket válthatnak ki, illetve elveszi a lehetőséget a kórház és az orvosok bizalmától.

Ezt mondom úgy, hogy távol álljon tőlem a medikalizáció és bármilyen orvosi beavatkozás, ami nem az életmentésért történik, hanem megszokásként vagy gyorsításként.

Első sorban ezt a problémát a legnehezebb oldanunk mindig az anyákban. Információkat kell tisztázni gondolati és lelki síkon, mert sokkal erősebbé válik az önmagába fektetett hitétől a félelem. Ha olvastál már ilyen csoportokat, akkor tudod hogy miről beszélek. Azonnali romboló hatással is tud lenni az addig elért vagy felépített munkára/ munkádra, ami a magabiztosságodat és biztonságérzetedet illeti. növelte. Akár egy mondat is. Egyébként traumára soha nem lehet 100%-ban felkészülni, szóval ebben az értelemben sem jó stratégia a "Jobb félni, mint megijedni" célú olvasgatás, főleg úgy, hogy nem egyedül stresszelsz, mert veled van egy pocaklakó is.

Egyébként traumára soha nem lehet 100%-ban felkészülni, szóval ebben az értelemben sem jó stratégia a "Jobb félni, mint megijedni" célú olvasgatás, főleg úgy, hogy nem egyedül stresszelsz, mert veled van egy pocaklakó is.

Mit csinálj helyette? #keepcalm

Tájékozódj inkább szakemberektől, magától a kórháztól és az orvosoktól. Lehetséges időpontot kérni szülőszoba és kórház látogatásra is, ahol találkozhatsz orvossal, szülésznővel és felteheted neki a kérdéseidet a kórházi szokásokkal kapcsolatban. Ezeket megteheted e-mailben is.

Nem mindegyik orvos vagy szülésznő "borzalmas". Dolgoztam én is együtt olyan személyekkel, akikről rémhírek terjengtek, de érdekes módon az általam kísért kismamáknak sokkal jobb szülésélménye volt, mint például első babájuknál, (ha volt) mint más orvossal.

Mindig készülj szülési tervvel!

Ugyanúgy, ahogy a háznak is van egy alaptervrajza, hogy mi szerint épüljön fel, mi hogyan történjen, a szülésnél és van erre lehetőség.

Kérd, hogy mind addig Te és a babád diktálják a tempót, ameddig nincs senki életveszélyben.

Ne más szülésélményéből indulj ki!

Mindegyik szülésélmény teljesen más. Ha 5 gyermeked van, akkor 5 teljesen más szülésélménnyel rendelkezel. Tehát még saját magadnál sem alapozhatsz ugyanazokra a körülményekre, vagy lefolyásra.

Ha az első babát várod, igyekezz megteremteni magadnak a biztonságot minden oldalról. Kórház, partner, család.

Fontos, hogy nem az XYné vagy, tehát ne az ő szülésélményéből indulj ki.

Szerezz be minden olyan információt amire szükséged van szakkönyveből, szakemberektől, kísérőktől és kérj alternatívákat. Ezekhez kérdezned kell őket.

Fő a hitelesség, nem pedig a szomszédasszony. Akkor sem, ha legyőzhetetlen az almás pitéje és általában mindent tud.

A mai fejlett tudomány szerint sem választható szét az ember lelke a testétől. Éppen ezért, felelőtlenség lenne azt állítani, hogy a várandósság és a szülés során csak a nő teste készül a kisbabára, de a lelke nem. Ugye, milyen badarságnak hangzik már így is?

Milyen lelki folyamatok és félelmek zajlódhatnak le egy nőben a várandóssága során?

Ha valójában nem bízol önmagadban és a párkapcsolatodban, párodban, ez a várandósság során kiderül. Álmatlan éjszakákat tud okozni az elhagyástól való félelem akár amiatt is, mert a tested változik a várandósság során, vagy egyszerűen más minőségű energiákat fogsz már használni, mint azelőtt. Sokkal több lesz az anyai, a befelé és a babafelé fordulás. Ha ilyen félelmeid vannak, mindenképp ülj le beszélni a pároddal arról, hogy mitől éreznéd te magad biztonságban a kapcsolatotokban, házasságotokban. Bátran kérheted szakember segítségét is. A cikk rólatok, nőkről szól, de higyjétek el, a férfiaknak is vannak lelki folyamataik a várandósságotok alatt. Ők is ugyanúgy keresztül mehetnek olyan kérdéseken, mint például a " milyen, vagy jó apa leszek-e", "vajon nem követem-e el én is ugyanazt a hibát mint az én szüleim," vagy hogy "mindent fogok-e tudni biztosítani a családom számára". Egyszóval, felelősségtudat és nyomás 5000%-al nő, és erről nem is mindig képesek beszélni. Legyetek egymással megértőek, és türelmesek.

Saját édesanyával és szülőkkel való kapcsolat átértékelése, tisztázása, bekapcsolhat saját traumatikus gyermekkori élmény

A szülőkkel való kapcsolat nem csak a család miatt fontos. Egy esemény, vagy helyzet amit letiltasz, akár elítéled, vagy elfordítod a fejed a megtörténtétől, egyenes út tud lenni abba, hogy be is vonzad az ilyen helyzeteket. Fontos, hogy itt a szülőkkel egy belső kapcsolatot értek, hiszen sokaknak már lehet hogy nem élnek a szülei, vagy nem találkoznak/ kommunikálnak egymással a rossz viszony miatt. Egyszóval, érdemes ezeket is átdolgozni és rendezni önmagadban, ha igaz rád az alábbi. A szülés alatt megakasztó tényező tud lenni ez a fajta pszichés elakadás, és a vajúdást is befolyásolja.

Kontroll-avagy, mindent tudni, mindent látni

Két út van arra, hogy a várandósságod alatt lásd a kisbabádat. Az egyik leggyorsabb, és legrövidebb a szíved és ha ráhangolódsz, a másik pedig az ultrahang. Ha ez a kettő nincs, valljuk be, fogalmad sincs hogy mi történik ott bent. Én sem véletlenül hallom rendszeresen azt, hogy "Remélem jól van". A méhedbe ilyenkor nem látsz be (ultrahangon kívül senki sem), illetve a babád sem fogja elmondani a szájával, hogy éppen mi a szitu. Sajnos.

Az egyik leggyakoribb aggodalom épp emiatt a babának az egészsége és jól léte, amit kizárólag azzal tudsz ilyenkor biztosítani, hogy megfelelő, fehérje, ásványi és tápanyagdús ételeket fogyasztasz, akár várandós vitaminok szedése mellett. Figyelsz az állapotod szerinti megfelelő mozgásra, testi-lelki egészségedre, és ha rendszeresen jársz az orvos által javasolt vizsgálatokra, és szülésfelkészítőre, egészen biztos lehetsz abban, hogy minden rendben lesz, és a kisbabád épen és egészségesen fog megszületni (ide a genetikai problémákat most direkt nem soroltam, amik a vizsgálatok alatt szintén ki is derülnek).

Apropó, ha figyelsz a várandósság alatt a megfelelő tápanyagbevitelre, vitaminokra és a fehérjére, te magad is gyorsabban fogsz regenerálódni a szülés után.

Tehát a lényeg: az ilyen fajta kontrollt és félelmet kizárólag azzal tudod csökkenteni, ha te tudod nap mint nap, hogy mindent megtettél azért, hogy te és kisbabád egészségesek és boldogok legyetek. Ettől többet valljuk be, szakember segítsége nélkül nem lehet tenni. Ha úgy érzed, hogy folyamatosan szorongsz emiatt, keress segítőt. Nem vagy egyedül, és nem ritka jelenség ez a várandósság alatt.

Szüléstől és a körülményeitől való félelem, koraszülés vagy szövődmények

Azok a nők, akik nincsenek megfelelően edukálva, rettegnek a szüléstől. "Hogyan fognak bánni velem, vagy fognak-e olyan fájdalmat okozni, ami amúgy nem lett volna muszáj, bekövetkezik-e szülés utáni trauma " , " Mi fog történni velem és a kisbabámmal" Mennyire fog fájni" "Lesz-e maradandó egészségügyi károsodásom?" "Mi lesz a hüvelyemmel?" " Mi van, ha császár lesz?" "Mi történik a császár után velem?"

Sajnos az sem elég az, illetve nem is kongruens, ha minden információt csak anya-baba vagy várandós csoportokból, esetleg az internetről haszálik össze az ember. Teljes mértékkel felelőtlenség. Ha bármi kérdésed van, kérdezz inkább a problémádhoz értő megfelelő szakembert, és orvost. Kérj alternatívákat.

Egy megfelőlen edukált nő, nem fél sem a szüléstől, sem a kórháztól, sem pedig az orvosoktól, mert tisztában a saját jogaival, a kórházi protokollal, és tudja azt, hogy nem ő van a kórházért, hanem a kórház van őérte, egy biztos és segítő háttérként funkcionál a szüléséhez.

Otthonszülésnél tapasztalatom szerint mindenki megfelelően van edukálva bábák és egyéb segítők által. Nem találkoztam még olyan nővel, aki otthon szült, és félt volna a szüléstől előtte.

Ha félelmeid vannak, informálódj hiteles szakemberektől, akik megnyugtatnak téged, érted és melletted vannak akár egyénre szabottan is. Ha nem ezt érzed, akkor nem jó helyről kaptad az információkat.

Befelé fordulás (jó és rossz értelemben is)

A hormonok és a tudatállapot változás miatt, ami a várandósság alatt jelentkezik, sokkal érzékenyebbé tesz. Könnyebben meghatódhatsz, boldogságod lelheted az aprócska dolgokban amikben azelőtt nem, vagy alkalom adtán megsértődhetsz, vagy akár mérgesebb, csalódottabb lehetsz, de átélhetsz olyan érzéseket is, amiket azelőtt nem, vagy egészen eddig elfojtottál.

Milyen anya leszek? Remélem mindent meg fogok neki tudni adni!

Lehetne ez is a lista elején, de nem sűríthetem össze a betűket különben olvashatatlan lenne a cikk.

Szintén, néma gyereknek anyja sem érti a szavát effektus- bár a baba mindent sírással jelez. Emiatt ne ijedj meg, ha a babád sír. Lehet, hogy csak hiányzol neki, nem feltétlen jelent ez fájó hasat, vagy akár éhséget. A legkönnyebben úgy tudod kideríteni, hogy a babádra hangolódsz. Itt ezt már nem lehet és nem is szabad elkerülni. Hiszen kizárólag, csak innen fogod tudni, hogy mire van szüksége a kisbabádnak. A kitalálás ilyenkor nem jó módszer, mert az egy aggyal és racionalitással való megoldás lenne. A kisbabád pedig a második szíved, ami már kint dobog. Tehát hangolódj! Máshogyan nem tudod megérezni, vagy tudni.

Fontos, hogy ő egy új jövevény a családban, tehát meg kell hogy ismerkedjetek vele. Neked is és a családnak is. Nem biztos hogy minden azonnal megy majd, mint a karikacsapás. Egy embert nem lehet 5 perc alatt megismerni, (egy kisbabát sem, hiába a tiéd) főleg ha nincsenek azok a bizonyos megérzések, vagy ösztönök.

Olyan anya leszel, aki minden tőle telhetőt meg fog adni a gyermekének szíve teljes szeretetével. Ezt most is tudod. Igen, lesz olyan amikor fáradt leszel, és legszívesebben kitépnéd az összes hajad, vagy csak ordítanál mint egy oroszlán. De ez soha nem annak a mércéje, hogy mennyire szereted vagy nem szereted a gyermekedet. Szabad fáradtnak és idegesnek lenned. Szabad hogy néha eleged legyen. Ember vagy, nő, anya, nem pedig robot.

Mikor születik már meg?

A várandósság vége felé, főleg ha terminus túllépés van, lehet már terhes (ilyenkor szó szerint is ) számodra a várandósság. Előfordulhat,hogy alig tudsz aludni és már sehogy sem jó. Ezzel nincs is semmi baj. Nem azt tükrözi hogy rossz anya vagy. Ilyenkorra már kényelmetlen lehet testileg is lelkileg is. Várod hogy megszülessen, sokkal ingerültebb és feszültebb is lehetsz. A kismamák, akiknek terminus túllépésük is van, általában ami a csövön kifér még a kórházba vezető úton is. engedik ki magukból a feszültséget. Ez teljesen rendben van, és ki is kell jönnie. Tehát ha férfiként olvasod most ezt a cikket, ilyenkor az a legjobb, ha hagyod, had mondja a magáét(viccen kívül, én is ezt szoktam tenni). Csak legyél jelen, és helyeselj. Szabaduljon meg minnél több feszültségtől, hogy ne akassza be a vajúdást és a szülést.

Nem most van itt az ideje annak, hogy azt érezd, hogy nem csinálsz vagy nem teszel semmit senkiért sem, főleg a regenerálódási , gyermekágyi időszakban. Nem ilyenkor kell falat vakolni, vagy 6 emeletes tortát sütni. Még 2 hét után sem. Sokan azt érzik már ennyi idő után hogy hegyet is mozgatnának akár, de hidd el, nincs még ennek itt az ideje. Hagyd hogy kiszolgáljanak, hogy segítsenek neked. Vigyék ágyba a reggelit, segítsenek a háztartásban és a főzésben. Igyekezz megoldani, hogy legyen erre segítséged, akár előre is főzhetnek, amit lefagyasztotok. Nem utolsó sorban, egy férfi imádja, ha szükség van rá, főleg ebben az időszakban amikor kiszorítva is érezheti magát a családból, hiszen te egész nap a babával vagy, ő pedig nem, vagy csak az elején.

Mi más is lehetne szebb és jobb bizonyíték arra egy férfinak, egy apának, hogy ő is a család része, a család bátor és védelmező ereje, hogy hősies feladatokat bízol rá, ami a te/ti igényeiteket kielégíti, végül egy igaz hercegnői csókkal és szeretettel viszonzod az erőfeszítését (még ha csak egy kiló paprikát hozott a zöldségesből, akkor is).